Aki látta, azt nem hagyhatta felindulás nélkül, az, amikor egy nyóckeres iskolába valamely benszülött gyerek bántotta a tanárát. Tanára…az ilyen kölöknek a tanára az az erőszakra, lenyúlásra, becsapásra, kirablásra buzdító nagyobb gyerek, azt tiszteli, inkább azzá válna. Kábé ezt láthatta otthon, ezért neki egy öregember, már ne akarjon semmit se mondani, kényszerből ott van, az iskolának nevezett gyülekezőben, aztán annyi. Még pár stáció lesz az életútban a börtönig, de a vége feltehetően az lesz.
Ezt már ismerjük, szokatlan sincs az ilyen, s míg egy országos cigányvezetőt a köztársaság elnökének kell megmenteni a börtöntől, addig biztos nem is lesz másképp.
Ám, aki a tantermi vegzálás után hallhatta az iskola igazgatónőjének véleményét, abban valóban megállhatott az ütő. Ez a javakorabeli asszony, bizonyos Süvegesné, a történtek után erról mert eszmét futtatni, hogy az a pofátlan, mosdatlan szájú gyerek remek színészi képességgel megáldott, s aki látta, annak tátva maradt a szája. A tanár meg szerint nem emiatt ment el az iskolából… nekünk is tátva maradt Süvegesné után a szánk.
Mert szerint a gyerek csak szerepelt kicsit, úgy, hogy belerúgott egy idős emberbe, egy tanárba. Meg gúnyolta, froclizta az osztály többi tahójánaka, s e szerint igazgatójának is közmegelégedésére.
Ezt az iskolát valószínű az önkormányzat tartja fenn, nekik kell azonnal intézkedni, hogy ezt a pedagógusnak nem nevezhető nőt, páros lábbal és azonnal…
Utána lesz ideje gyönyörködni kis tanítványai szórakozásában, úgy, mint tolvajlás, kifosztás, gyengébbek túlerő általi megverése s még sorolhatnók tovább mindazt, amiért letöltendő szabadságvesztés szabhatnak ki.
Ám a kerületből, kedves igazgatónő, ne tessék kijönni, mert kijjeb, általában normálisabb emberek élnek.